Sudár Balázs zenei tanulmányait az Óbudai Népzenei Iskolában kezdte, Kobzos Kiss Tamás koboz tanszakán. Ugyanitt Erdal Şalıkoğlu isztambuli vendégtanár egy éves saz-kurzusán is részt vett. Később, isztambuli kutatóutak alkalmával főként Yusuf Benli török mester magánóráit látogatta, ahol a török zeneelméletet és a saz (bağlama) játékmódját tanulmányozta.

Egyetemi diplomáját az ELTE Bölcsészkarán szerezte török-történelem szakon. 2003-ig ugyanitt, a Török Tanszékén dolgozott tanársegédként, egyidejűleg a doktori képzésben is részt vett. 2003 őszétől az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területei: a török aşikköltészet, a klasszikus iszlám zeneelmélet, a hódoltsági területek művelődéstörténete, főként a bektasi dervisrend kultúraközvetítő szerepe, valamint a közép-ázsiai hangszerek története. Több könyv szerzője és társszerzője; számtalan tanulmánya és műfordítása jelent meg az utóbbi években. Tudományos munkásságáért 2006-ban elnyerte az Akadémiai Ifjúsági Díjat és a régi magyar irodalom kutatóinak legfontosabb szakmai elismerését, a Klaniczay-díjat.

A Musica Historica munkájában 1990 óta vesz részt. A muzsikáláson kívül az 1993-ban Szentbékkállán színre vitt Aucasin és Nicolete c., középkori francia vásári komédia rendezése, valamint több hangszer rekonstrukciója és elkészítése is az ő nevéhez fűződik. 1997-ben megalapította a Canlar Együttest, mely kifejezetten török klasszikus és népzenével foglalkozik. Alkalmi közreműködőként más formációkban is megfordult.