Musica Historica (Magyarország)
Musica Historica Várj meg, madaram Szerelmi énekköltészet és hangszeres muzsika a XVII. századi magyar udvarokban
A XVII. századi magyar szerelmi énekköltészet jórészt ismeretlen szerzők keze nyomát őrzi. A hol reneszánsz, hol barokk irodalmi hatást tükröző versek kéziratos énekeskönyvekben - köztük a Vásárhelyi daloskönyvben (1672 után) és a dunántúli Szentsei György daloskönyvében (1704) - maradtak ránk. Elsősorban fő- és köznemesi körökben ismerték őket, hiszen még a legismertebb dalok sem jelentek meg nyomtatásban a saját korukban, csupán a XVIII. század folyamán; ekkor váltak valóban közkinccsé és az újabb közköltészeti hagyomány részévé. Noha eredetileg csak személyes „útvonalakon" terjedtek, s a kéziratos másolatok gyakran átformálták szövegüket, mégis óriási hatást gyakoroltak a korabeli költőkre (Esterházy Pál, gróf Balassa Bálint, Gyöngyösi István, Zrínyi Miklós stb.), majd a XVIII. század során a népköltészetre is. E gazdag termésből válogattunk műsorunkba egy csokorravalót - a metafora nem véletlen, hiszen talán ezeket a dalokat is virágéneknek titulálták, bár ilyen címet egyikük sem visel. A virágszimbolikán túl fontos a madármotívumok (sólyom, hattyú, rigó stb.) finom hálózata, a mitológiai szereplők fel-felbukkanása és a személyes sorsról (örömről és bánatról, elválásról és újra találkozásról) szóló szavak megkapó őszintesége. Az énekek dallamai és a köztük elhangzó hangszeres darabok a XVII. századi magyarországi forrásokon túl egykorú török és lengyel kéziratokból származnak. Közös bemutatásukkal szeretnénk érzékeltetni a közép-európai zenei divatok sajátos keveredését, amelyben jól kiegészítették egymást a késő reneszánsz, barokk és keleti motívumok. Néhány ének dallamát a magyar és szlovák néphagyomány őrizte meg (Moldva, Felcsík, Zobor-vidék), de ezek is beilleszkednek azokba a dallamcsaládokba, amelyeknek XVII. századi feljegyzéseit is ismerjük.
Művészeti vezető: CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN (ének, lant, koboz, barokk gitár, tambura, duda, görbekürt, furulya)
FARKAS ZOLTÁN (cselló), KASZA ROLAND (ének, csembaló, ütőhangszerek), PALÓCZ RÉKA (szoprán, furulyák, doromb), SUDÁR BALÁZS (ének, koboz, diszkantlant, lafta, ütőhangszerek), SZÉPLAKI ZOLTÁN (ének, furulyák, fuvolák, töröksíp, zergekürt, görbekürt), TÖVISHÁZI ZSÓFIA (hegedű, kemencse)
Jövel az táncban vélem, én szép társom (Fanchali Jób-kódex, 1595-1608) Vagyon-é, szívem, szándékodban (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül) Mutata Vénus egy almát (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül) Ej, ha tündérré lehetnék (Szabó Samu-énekeskönyv, XVIII. század első fele) Thurson (?): Currenta (Kájoni-kódex, 1687 előtt)
Szólalj meg már egyszer hozzám, én édes sólymocskám (Kelecsényi-énekeskönyv, 1723-1765) Az rigónak ő szólása engem vigasztal (Zichy-levéltár kézirata, XVII. század eleje)
Kevés szóval végyed jóakaratomat (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül) Fekete szemű, szeműdökű (Palatics-kódex, 1588 vagy 1589) Diger jelteme - Jelteme (Ali Ufki: Medzsmua-i szaz ü szöz, 1650 körül)
Búm elfelejtésére (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül) Lilia mia cor mio (Vietoris-kódex, 1670-es évek) - Variatio (Lőcsei tabulatúra, 1680 körül) Életemnek, víg kedvemnek fényes csillaga (Komáromi énekeskönyv, 1693) Bútól meghervadt (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül) Nyugat-európai és lengyel barokk táncok (Muzyczne Silva Rerum, 1670 körül)
Megjelentem panaszomat (Szentsei György daloskönyve, 1704) Ifjúság, mint sólyommadár (Mátray-kódex, 1677 után)
Hajnal vitorláján (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül) Chorea Sponsae - Proportio (Vietoris-kódex, 1670-es évek) Hallod-é, pendítsd az lantot (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül) |
